domingo, 22 de marzo de 2020

BO DÍA! OS PUXEN MAIS TAREFA PARA QUE VAIADES FACENDO.
TAREFA EN LENGUA E LINGUA PARA FACER O LONGO DESTA SEMANA, SE REMATARON A ANTERIOR. EN MATEMÁTICAS CREO QUE TEÑEN SUFICIENTE COS XOGOS, AS FICHAS DE MOMENTO. VOS ME INFORMAREDES. NON QUERO QUE OS SUPOÑA UN ESFORZO A MAIS NESTES MOMENTOS TAN DELICADOS PARA TODOS.

ME GUSTARÍA QUE ME MANDASEDES UN CORREO SÓ DICINDO COMO VADES E SE TEDES ALGÚN PROBLEMA. ASÍ EU TEÑO OS VOSOS CORREOS. DE MOMENTO NON RECIBÍN NINGÚN. ESTOU REVISANDO O SPAM NO CORREO POR SI ACASO E DIRIXIDO ALÍ.

OS DOU MOITO ÁNIMO DESDE AQUÍ.

O IMPORTANTE É QUE OS NENOS TEÑAN UNHA RUTINA, QUE LEAN, ESCRIBAN E O MAIS IMPORTANTE QUE XOGUEN. QUE A TAREFA ESCOLAR NON SUPOÑA UN ESTRÉS ENGADIDO A FAMILIA. ENTRE TODOS, MANTENDO A CALMA E APROVEITAR ESTES MOMENTOS COMO VEÑAN, NOS AXUDARÁ A TODOS A SOBRELEVAR ESTE PERIODO QUE NOS FARÁ MAIS FORTES E VALORAR O MAIS IMPORTANTE. 

UN SAÚDO. A TITORA

OS DEIXO UN POEMA PARA OS MAIS ADULTOS DA CASA E SE O QUEREDES COMPARTIR COS CATIVOS

Poema escrito durante a epidemia da peste de 1800.
(Kitty O’Meary. 1839-1888)

Y la gente se quedaba en casa.
Y leía libros y escuchaba.
Y descansó e hizo ejercicios.
E hizo arte y jugó.
Y aprendió nuevas formas de ser.
Y se detuvo.

Y escuchó más profundamente...
Alguno meditaba,
Alguno rezaba.
Algún otro bailaba...
Alguien se encontró con su sombra.
Comenzaron a pensar de un modo diferente.

Y la gente sanó.
Y en ausencia de personas que vivían
de forma ignorante, peligrosa,
sin sentido y sin corazón,
Incluso la tierra comenzó a sanar.

Y cuando el peligro terminó
y las personas se reencontraron,
lloraron por los muertos.
Y tomaron nuevas decisiones.
Y soñaban con nuevas visiones.
Y crearon nuevas formas de vida.
Y curaron completamente la tierra.
Así como se curaron ellos

Ningún comentario:

Publicar un comentario